Nekem van egy hibám...

Igen, van egy hibám, és csakis egy, csakhogy azt nem fogom elárulni :-) sem neked sem másnak. Főleg nem foglak ezzel megfenyegetni, megfélemlíteni... Nem kell neked sem bevallanod, nem érdekel, max én leszűrhetném a tényt, mi is a Te hibád, de nem fogom. Ne tedd Te sem! Legyinthetsz rám, az sem számít. Aki ítéletet mond ember létére, saját maga felett mondja az ítéletet, engem ez nem befolyásol! Ne akard rám erőltetni az elképzelésedet, ne akarj felettem úgy győzedelmeskedni, hogy bennem félelmet keltesz. Egyáltalában ne akarj győzni felettem, az sehova sem vezet. Ha nem tudsz partner lenni, akkor tőlem ne akarj semmit. Ha nem lehetek partner, akkor nem tudok dolgozni sem neked, még pénzért sem, inkább éhen halok. Ha Te szeretnél győzelmet, sikert a közös munkánkból, akkor dolgozz meg érte, én nem teszem. Nem kergetek hiú ábrándokat, nem remélek, egyszerűen akkor hagyjuk a fenébe, itt hagyjuk abba és most, de azonnal. Időnként mint a háborgó tenger hullámai, zúgok, csapkodok és csattanok. Miért is? Hát mert nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt szeretném, ahogy azt szerettem volna és ahogy szándékoztam... Pedig már megtanultam, hogy nem kívánság műsor az élet - ma hagytam magam mögött egy újabb esztendőt, a sokadikat. És vitatkozni sem szeretnék, nem, nem! Már itt sem vagyok. Én ilyen vagyok. Ugye el tudsz fogadni? Ahogy ezt így eldöntöttem, már megyek is tovább. Kisimulnak a kanyarok, könnyűvé válnak a léptek, kivilágosodik és jól érzem magamat. Köszönöm a jókívánságaitokat, köszönöm és tudatom veletek jól vagyok. Kívánok mindannyiotoknak annyi örömet, amennyit ma kaptam tőletek. Így már könnyű lesz tovább haladnom, köszönöm.