Csatoltam a csatolmányt

Sajnos, lemaradt az ECDL 1.modul Ergonómia című könyvlap csatolmánya, bocsánat, ha kerested volna és nem találtad... mostanra a helyére került, pótoltam, letölthető a PowerPoint vetítés (pps) fájlt. Jóvátételként fogadjátok tőlem ezt a rajzot, s néhány gondolatot így ősszel, az oktatási szezon elején :-) Értékelem, s mindig is ezt tettem, azokat az erőfeszítéseket amelyet az új ismeretek megszerzésére tesznek emberek: ki kevesebb, ki több erőfeszítéssel. Optimális eset nagyon ritkán akad, amikor is a tanítvány olyannyira motivált a tanulásban, hogy szinte szívja magába az újat, érti és alkalmazza is, tempósan és magabiztosan lehet vele haladni. Nincsenek benne görcsök és félelmek, képes figyelni és megérteni az elhangzott magyarázatokat. Annyi minden kellene egy ilyen optimális tanulási állapothoz, ami szinte már nem is létezik :-( Kinek megélhetési gondjai vannak, kinek magánéleti problémái, vagy bosszankodik éppen, mert a postán sorba kellett állnia, s emiatt lekésett az óráról, s folytathatnám. S hiába igyekszik az oktató rutinból, emberismeretből összegyűlt tudását latbavetve visszahozni, behozni a tanítványokat az órára, ha egyiküknek éppen 'olyanja' van, hát képes kikezdeni az oktatóját is, hol ebbe, hol abba belekötve. A gyerekeimtől rendszeresen hallom mi mindent 'művelnek' a diákok az iskolában, s hallom a tanároktól micsoda nagy fegyelmezési gondjaik vannak, s egyik-másik iskolai óra időnként szinte tisztán a fegyelmezéssel megy el. A felnőtt oktatásban sincs ez másként: nem az oktatásra kell a legtöbb energia, sokkal több arra, hogy azok a hallgatók ne csak fizikailag legyenek ott az órán, de képesek legyenek részt is venni. Sokan csak azért tanulnak, mert muszály: elvárja a munkahelye, a környezete vagy éppen saját maga. Nem sok értelme van így! Megvárnám, megváratnám minden jelölttel amíg kiéhezik arra az ismeretre, s csakis eztán kezdhetné a részvételt a képzéseken, legyen szó bármely területről, tanulnivalóról. Persze így sokan nem vállalnák fel a tanulást, s jócskán lemaradnának a társaiktól! Na és akkor mi van? Lelassulna a fejlődés? minden bizonnyal, de lelassulna a föld pusztítása is... Arról már ne is beszéljünk, hogy hibázom, hibázol, ő is hibázik,... tudunk saját magunknak megbocsátani? el tudjuk fogadni a másik ember gyengéit? mert a jót könnyű elfogadni, azt nem 'nagy kunszt' Egyetértesz velem?