A tudatlanság mélységei...

"Boldogok a lelki szegények" szokták mondani. "Önelégültek a tudatlanok" mondom én :-) Amikor eljutsz a tudás bizonyos szintjére, már látod, mennyire nem tudtál korábban, s minél többet tudsz annál inkább látod, hogy mit nem tudsz még :-). Néha irigylem a tudatlanokat. Nem feszíti őket az örökös "szeretném tudni" érzése, nem hajtják saját magukat a többért, másnak meg nem hagyják magukat hajtani. Nyugodt és békés a mindennapjuk, nincsenek kudarcaik, hiszen mindent tudnak, nincs megoldatlan kérdésük, hiszen a maguk szintjén megoldják, nem törekszenek jobbra, szebbre, több tudásra. De hiszen akkor miért jó nekik? Dehogy jó! Megszólalnak és máris húzza az orrát tőlük mindenki. Ja, hogy lehetne segíteni a tudás megszerzésében? De nem kell neki! Megsértődik, kikér magának minden értékelést és véleményt, ami nem passzol a saját magában alkotott elképzelésekkel, ahelyett hogy érdemben foglalkozna vele, átértékelné, hozzá tenné a véleményét. A legprimitívebb megnyilvánulás, amikor az ostobája védekezésbe megy át, s úgy igyekszik sikert aratni, hogy lepocskondiáz téged. S ezzel kész is a bizonyítványa! Dehogy jó neki, főleg így hogy sajnálom, sajnálod Te is. Mosolyogj rajta velem együtt, s lépjünk csak szépen tovább, tovább, tovább... szóra sem érdemes :-)